Zombi

Lüktet a hajnal alkoholos
lehelettel megfáradt
emberek arca és álmos
tekintetükkel mohón
szívják önmagukba.

Kérek én is! Még bírom...

A te ködöd

Látod amit látsz és
mégsem teszel semmit...
Sűrű ködben jársz..,
nem veszel észre senkit,
pedig körbe néztél.

Ez a te ködöd...

Temesd tenyeredbe arcod.
Képzeld el, amit érzel..,
Aztán vetkőzz ki magadból, s
ami eddig voltál.., dobd el...

Most már látod?..

hülye

Én vagyok a hülye, mert
használom az eszemet.
Én vagyok a hülye, mert
szabályokat lépek át a
realitás mezejének határán.

Nevezzetek bűnbaknak, s
dobjatok káposztát arcomba,
de megmaradok önmagamnak,
aki mindig is voltam...
A hülye...

Állapot

Hallgattam a csendet...

Nem lélegeztem...
Megtaláltam az ürességet.

Az én nyugalom szigetem,
ahol kizárok mindent.

Ritka állapot, eme érkezési
terület, s kiindulópont.

Az otthonom előszobái, ahol
szívesen senkit se látok...

Miért is tenném!?

A harmadik fél...

Vannak dolgok, amiktől
átalakulok szörnyeteggé, vagy
hibátlan szentté.

S vannak okok, amik
kiváltják a gondolatot, s
megfontolttá tesznek...

Ebben a pillanatban is
harcolok a kettő között,
valahol messze magam fölött....

De nem tudom mivel...

A dolgokkal..? Az okokkal..,
vagy magammal?!..

Szerelem és gyász-divat

Te álltál.., én néztelek.
Gondolatban kitéptem szíved...
Erre kell emlékezned.

Tudod jól, hisz érezted.
Enyém lett és nem bántad meg.

A temetésemen mondtad, hogy
őrizzem, amíg lehet.

(Ígérem)

Mielőtt elrohadnék,
visszaadom majd meglásd.
Ne gyászolj feketébe, s
miattam ne sírj...

Nem áll jól neked.

Hosszú nap

Ma testem fakó és gyenge...
Elhagytam kevés erőmet,
tartásomat.

Holnap színes leszek,
mint a szivárvány...
Majd megkeresem
mindenem..,

...de ma még nem.

Ébredés

Ma velem kelt a nap
első pár sugara...
Álmodtam egy lányról,
akinek szép volt az arca.

Szerelmes szavakat
sugdosott fülembe és
letépte rólam a ruhámat.

Csupasz keblére emeltem
éhes ajkamat.., s
elragadt minket a
szenvedélyes akarat.

Kár volt felébrednem...
Így magányommal kell
szeretkeznem....

Sámán

Hunyd le szemed...

Érezd, ahogy hullámzik a föld...
Elringatja tested, lelked.

Érezd...

Ürítsd ki elméd.
A legjobb úton haladsz a
harmónia felé.

Haladj...

Az üresség van és magad,
ami most teljesen Te vagy.

Ringatózz...

Keresd a sámánt, ki
benned él.

Utazz...

tettestárs

Lassú perceket
gyilkol az unalom...

Ma a hátsó ajtón távozom.

A szerelem nem vár otthon,
csak megmérgezett nyugalom.

Az ablak vizes a
sok esőtől...
A könnycseppjeim dublőrei
is lehetnének, de
nem hiányzott.
Nem kellenek!!

Inkább az unalomnak segítek...

üres raktár

A sötétben tapogatózom, de
nem találok semmit sem...

A magány nem hagy
normálisnak maradnom...

Ki kell törnöm ebből, de
előtte kopogtatok az ajtómon.

Üres raktár fogad.
Itt nincs mit látni...

Tele kéne pakolni.., de
egy darabig még így marad.

Egyedül vagyok, s
tovább kutatok...

Valóságtan

Érzem , hogy itt vagyok..,
még mindig élek és mozgok.

Lélegzem...

Valódinak érzem a
pillanatot, vagy
ezt a pár percet...

Igazából nem tudom...

Lehet, hogy leszálltam és
a talpamon járok.
Olyan, mint egy valóságtan.

Furcsa...
Érzem, hogy itt vagyok...

A vég után és a vég előtt....

Öreg barátok gyújtanak
gyertyát értem, s
hazudnak szüntelen.

A létezésem nem volt más,
csak beletörődött hiedelem
az ismeretlen felé, kitárt karokkal...

Ez az ölelés egy halálos
szorítás, a vég előtti kiáltás...

majd találkozunk

Ma látok utoljára
csillagokat az égen és
már nem búcsúzkodom,
mint régen.

Az életet itt hagyom,
nem kell nekem, de
nektek sem adom...

Én ezt kiérdemeltem,
ti meg örüljetek másnak, s
ne őrizzetek meg az emlékekben.

Idővel követtek majd engem, s
újra találkozhattok velem...

már nem sokáig...

Kellene munka, nő és
egy kis pénz sem ártana...

De hát.., akkor szép
a szegénység, ha semmi sincs...

A rendszerben van a hiba, vagy
talán bennem!?.

Sajnos nem tudom.
Korog a gyomrom, s
már nem sokáig bírom.

humán-tárgy

Nevettem és sírtam, mikor
a világot átláttam.
Azelőtt vak voltam, egy
néma, mozdulatlan
humán-tárgy.

Most az élet drámájában
színész vagyok, mellékszereplő
egy cenzúrázott képernyő-kímélő..,

...de túl hangosak szavaim,
mert mindenki megsüketült.

Égés

Megszült a társadalom, s
kidobott magából...

Lelocsolom testem benzinnel,
s meggyújtom...

Így fog minden égni, ha
nem tudtok megváltozni.

Az elején

Lenyúzom testemről a bőrt,
hogy lássatok engem...

Nézzetek!!

Ilyenek vagytok Ti is emberek..!

Egy anyagból vagyunk, annyira
nem különbözünk, csak
más az akaratunk, amit
elhihetünk, de
meg is tagadhatunk.

A bőr csak ruha...
A szív a lélek szava.
Bármit is hisztek,
jobb lenne felednetek...

Az elején kezdjétek.

betonpárna

Ma aprót kéregettem az
utcán kövér, rohanó emberektől...

-Rossz a szemük.- (gondoltam)

Nem láthatnak sok mindent
a testemből.
Sovány vagyok, mint
egy lámpaoszlop.

Üres hassal hajtom
fejemet a betonra, de
lesz álmom, amiben
eljutok mindenhová és
megtölthetem a gyomrom...

Nem akarok többé felébredni...

Igazán élni...

Előttem a horizont, az
ismeretlen út fel nem
vert pora.

Hátam mögött koszos
múltam lejárt kora
tűnik el az idő sivatagában...

Hátizsákomban lapul pár
összeszedett bölcsesség és
egy-két ékesség is...

Tudom.

Jó úton haladok és az
életben mindent kihasználok,
mielőtt utam véget ér, s
meghalok.