betonpárna

Ma aprót kéregettem az
utcán kövér, rohanó emberektől...

-Rossz a szemük.- (gondoltam)

Nem láthatnak sok mindent
a testemből.
Sovány vagyok, mint
egy lámpaoszlop.

Üres hassal hajtom
fejemet a betonra, de
lesz álmom, amiben
eljutok mindenhová és
megtölthetem a gyomrom...

Nem akarok többé felébredni...