A szokás rabjai

A csend szobra vagyok
az idő tág terén.
Felém villannak arcok
fény nélkül a ma végén.

Vizuális hazugság.

Nem látnak, s hallanak.
Engem nem...Senkit sem.
Ámító illúziókban utaznak.
Látja szemem.

Olyan minden nap, mint
minden nap. Csak annyi
a változás, hogy másik
ruhát veszünk fel. Így szokás.

(ápoló)

Arcodat láttam
eltűnni magamból.
Léteztél tudom, de
kiléptem gondolatból
egy emberöltőre.

Kivertelek a fejemből
egy kalapáccsal.
Sok maradt az őrületből,
ami együtt jár a bajjal.
A lelkiismeret egy fúrógép.

Szemlélődöm valahol
az agyhalál közepén.
Derekam meghajolt,
testem már vén.
Emlékek híján szegényedem.

Arcodat láttam, de
már máshol szemlélődöm.
Kivertelek a fejemből tudom.
A kóma teraszán könyörgöm.
Segíts meghalnom!

Pályázatra!! (műhely-munka)

*Ébredj hazaszeretet*

I.

Elaludt ősi vénánk
Nem ébredezik, s
Kézen fogva sétál
Becsukott szemünkkel.



Ébredj hazaszeretet!

II.

Rohan a világ, s
Nem áll meg kérdezni.
Bennünk a válság.
Ki kellene űzni.



Ébredj hazaszeretet!

III.

Fogni kéne a
Testvéri kezeket, s
Újra értékelni azt,
Ami a szeretet.



Ébredj hazaszeretet!

IV.

Éledezz ősi ösztön,
Támadj fel sírodból
Te meggyilkolt
Életérzet.



Ébredj hazaszeretet!

V.

Ajkadat szavakra emeld.
Buzdíts bölcs tettekre.
Taposd el a rosszat, és
Ismerd újra a kegyelmet.



Ébredj hazaszeretet!



*********************************************************

*Dokumentum film*



I.

Láthatatlan képek,
fény nélkül negatívban
harcolnak sorrendért a
dia-vetítő mellett, ahol
sötét van, mert
lekapcsolták a villanyt.
Csak az nem látható, amit
én vetítek ki magamból.



II.

A saját életem filmje
sem az, ami pereg
arcom előtt, hanem
amelyikben jelmezem
a saját testem.
Karakterem negatívban
látszik a valóság
széles vásznán.



III.

Az nem látható, amit
én vetítek ki magamból.



**************************************************************
* *


I.

Ma láttam a napot
leszakadni az égről.
Szürke maradt a beton.
Olyan közelről, s
messziről.

II.

Az ember hús-vér pép.
Komor, depresszív arccal épp
hazudnak maguknak.
Szín kellene Ezeknek a nyulaknak!

III.

Széles piros ajkak
céklaevés után.
Riadót fújnak
hasztalan, s bután.

IV.

Ma láttam a napot, de
szürke maradt a beton.

Mert csak...

Bús arcomat tépem cafatokra.
Az őrület kertjében táborozok.
Gondolataim ölöm halomra.
-Ne kérdezz semmit. Nincsenek okok.-
Csak...

Megeszem magam minden nap.
Jól megrágom, s kihányom.
Nem lesz nekem holnap.
Érzem. Közel a halálom.
Mert...

...félek...

Váltolzatlan differencia

Leszegett fejjel menetel az ember.
Bánatát húzza maga után.
Fej, fegyver, lőszer.
Unalmas, hiú ábránd.

Remegő kéz téved idegen
zsebbe."Ki mit talál övé."
Dobbanó, meszes szív hidegen
fagyassza arcra a mosolyt.

Leszegett fejjel menetelnek az emberek.
Bánatukat húzzák maguk után.
Fejek, fegyverek, lőszerek.
Unalmas, hiú ábrándok.

Remegő kezek tévednek idegen
zsebekbe."Ki mit talál övé."
Dobbanó, meszes szívek hidegen
fagyasszák arcra a mosolyokat...

...leszegett fejjel...

***
"Egy hülye százat csinál.
Kettő meg kétszázat"..

Egy jó nap (nekem)

Ez egy jó nap nekem.
Igaz, nem értem
miért ilyen az életem!?

De tudom. Ilyenné tettem.

Ha újra születnék sem
lennék más milyen.
Ez így jó nekem.

Csak élek szelíden.

Dobtam el szemetet. Összeszedtem!
Számomra fontos a környezetem.
Boldog mindenem.

Ez egy jó nap nekem.

Tehetetlen magyar ember

Elmenekült társadalom
keres magának támaszt. (nem talál)
Mindenki zaklatott.
Mutató-ujjon a ravasz.
A fegyver töltve van.

Láthatatlan bilincsbe verve
a demokrácia minden szava.
Elégedett elégedetlen eszme
az ország mocska. Nincs
semmi, de semmi tiszta.

Rabszolga munka hiába.
Megkötött kezű emberek
küldenek politikusokat a picsába.
Olyanok, mint a gyerekek.
Az újukat sem görbítik meg.

Menekül a társadalom, s
a vesztébe rohan.


***************************************************
Tehetetlen barmok vagyunk a saját országunkban...
*
"a választás, csak a szabadság illúziója"...
Azért nem fogok elmenni szavazni, hogy sok rossz közül
válasszak egy rosszat?!...(felesleges)

Szeretni önmagamat

Hosszú idő telt el csendben.
A halál valahol még itt jár.
Majdnem minden rendben.
Csak az élet fáj.

Ideje elindulnom magamhoz
meglátni és megszeretni.
Mimikát kölcsönözni a szavakhoz.
Békésnek és megértőnek lenni.

(De)

Valamilyen gyökeret vertem.
Tovább kellene haladnom
Csúnyán itt rekedtem.
Tán nincs is hozzá akaratom.

Hosszú idő telt el csendben, s
szeretnem magamat így kell.

Hiányzó lapok

Alámerülök mélységeim
otthont adó hűvösébe.
Nem lesznek mozzanataim.
Belebújok a hallgatás köntösébe.

Néma elméletekbe kapaszkodom.
Lélegzem, csak szemem pislog.
Gondolataim olvasom, de
hiányoznak belőle lapok.

Magamba írtam emlékeim
halvány történéseit.
Erről nincsenek képeim, s
elfelejtettem életem cselekedeteit.

Ma újra kezdek mindent, ami
a tegnappal elmúlt itt bent.

Nem lehetsz az enyém

Hallom, ahogy lüktetsz.
Érints meg...Érzed?
Élettelen tárgy mindenem.
Engem nem szerethetsz.
El kell menned.
Nem maradhatsz velem.

Jön egy helikopter érted.
Nem kell integetned.
Hátat fordítok, s arra
gondolok, hogy nem
gondolkodok.
Nem könnyes a szemem.

A távol beléd szeret.
Én nem tehetem veled.
Semmi sem változik meg.
Meghalok elhasználtan.
Testemet kidobják, s
újra felhasználják.

Az ember nem változik.
Én igen.

**********************************
Megjegyzés: (egy tárgyhoz való vonzódásról)

Magány-szféra (semleges állapot)

Semleges magányomban merengek
csendes otthonomban.
Füstölgő cigaretta mélyít el, s
a helyi vörösbor melegít fel.

Maradok.

Felmerülő témákból lapozgatok.
Nincs idő. Most így vagyok.
Nem érdekelnek az ok-okozatok.
Könnyedén veszem ezt a napot,
hisz holnap minden más lesz.

Ma nem mozdulok.

Még a fal is árválkodik.
A tükörrel nem érintkezik.
Levettem onnan, hogy ne
tudjak találkozni magammal.
Így most belőlem csak egy van..,

s tovább tűnődöm semleges magányomban.

Értelmetlen filozófia

Kifejtett okok esznek
eleven mondat foszlányokat.
Nincs válasza a kérdésnek,
ami naggyá tett másokat.

Iszapként ül a kétely a
magabiztosság felett.
Megmagyarázhatatlan hely
a tudatban bent.

Elcsépelt, üres szavak
a közhely terén
hazudnak különlegességet, de
én nem látok értelmet.

Ez így most jó

Nem csinálok semmit.
Veszem a levegőt, hogy
ezt tudjam csinálni.
Nem mozdulok meg.
Ez a pillanat addig tart,
ameddig én akarom.
Nem ronthatja el senki.
Ez nem gép.

Így maradok egy darabig és
azt képzelem, hogy jó.

Arcok pórázon

Leszakadt arcokat
vonszol a döbbenet.
Nem válogat.
Összeszedi mindet.

Arcomat rögzítem, s
kimerészkedem.
A kutyák ugatnak,
nem harapnak.

Leszegett fejjel,
gondteherrel
menetel az ember.
Senkit sem ismerek fel.

Mindent látok és
semmit sem.
Tudok, amit tudok.
Én vagyok a döbbenetem.

Utolsó gondolatom

Feketébe öltözött
mondatok siratják
sorok között
néhai boldogságom.

Parázzsal írott szózat
utolsó gondolatom.
Minden halott.
Az idő váladékát iszom.

Megvető hazugság az
élet és a világ.
Bekopogok mindenkihez.
Elbúcsúzom. -Viszlát.-

Szerelemkonyha

Elrohadtam a munka
hevében.
Csak arra
emlékszem, hogy
rád gondoltam
Kedvesem.

Szükségem volt erre, hisz
nélküled egy
üres kocsonya
lennék a hőség
közepén össze-esve
hígan.

Te voltál az, aki
összetartott, mint
aszpik a formát, s
szebbé tetted az
ocsmányt.
Szeretsz e?! Mondd hát…

Teketória a levegőben lógva

Lógok a levegőben, mint
egy délibáb (Keleten) hallucinált
alanya rettentő hőségben.

Lógok a levegőben, mint
nehéz kérdésre a válasz
ezekben a nehéz időkben.

Lógok a levegőben, mint
akasztott ember kötél
nélkül a mennyben.

Lógok a levegőben, mint
egy súlytalan űrhajós
kint az űrben.

Lógok a levegőben, mint
egy tábla szalonna
bent a füstölőben.

Lógok a levegőben…

Sem magammal..,sem nélkülem

Azt álmodtam, hogy még
nem halok meg. (pedig)
Arra vágytam, hogy
történjen meg.

Tán sorsom az, hogy itt
ne érezzem jól magam?!
Vagy az, hogy ne cselekedjek, s
ne legyen szavam?!

˝Az álmok elmúlnak˝.
A sors gyötör engem, mint
az életem, ami saját
fegyverem magam ellen.

Békétlen üresség

Néha a szavak csak
átsuhannak rajtam, mint
egy flegma ködfelhő.
Úgy is érzem magam.

Hiába jelentésük, vagy
jelentőségük, én nem
szomjazom rájuk, pedig
fröcskölnek és fröcskölnek velük.

Egy izzadásgátlós test vagyok, s
leperegnek rólam a szavak.
Ti isszátok, én meg
mosakszom bennük.

Dokumentum film

Láthatatlan képek.
Fény nélkül negatívban
harcolnak sorrendért a
dia-vetítő mellett, ahol
sötét van, mert
lekapcsolták a villanyt.
Csak az nem látható, amit
én vetítek ki magamból.

A saját életem filmje
sem az, ami pereg
arcom előtt, hanem
amelyikben jelmezem
a saját testem.
Karakterem negatívban
látszik a valóság
széles vásznán.

Az nem látható, amit
én vetítek ki magamból.