Bús arcomat tépem cafatokra.
Az őrület kertjében táborozok.
Gondolataim ölöm halomra.
-Ne kérdezz semmit. Nincsenek okok.-
Csak...
Megeszem magam minden nap.
Jól megrágom, s kihányom.
Nem lesz nekem holnap.
Érzem. Közel a halálom.
Mert...
...félek...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Úgy érzem, hogy magadtól félsz igazán, és semmi mástól.
Tartok magamtól! Bár ez egyre távolibb!
Megjegyzés küldése