Arcok pórázon

Leszakadt arcokat
vonszol a döbbenet.
Nem válogat.
Összeszedi mindet.

Arcomat rögzítem, s
kimerészkedem.
A kutyák ugatnak,
nem harapnak.

Leszegett fejjel,
gondteherrel
menetel az ember.
Senkit sem ismerek fel.

Mindent látok és
semmit sem.
Tudok, amit tudok.
Én vagyok a döbbenetem.