Szociális lépcső

Sikolt az óra. Perceiben
szereplők, statiszták keverednek.
Jelmezük nagyon különbözőek
"érthetetlen" anyagi hátterük miatt.
Nagy szociális lépcsőn állnak.

Pokoltól a mennyországig áll a sor.

Visszafelé is sokan várnak!
Én nem fogom a végét az
legelejéről megnézni.
Kívülálló vagyok! Mozgásképtelen.
Az idővallum életét jegyzetelem.

Mindjárt vége! Hazamehetek!

Agy-tubus

Agykrémes tubusba
zártam gondolataim
kezdő mondatait.
Üresen zombulok
a tér teraszán.
Nem létezem.

Éneket hallok
bőrfelületem felől.
Nem mozdulok.
Leégett a cigaretta
újaim között.
Nem érdekel.

Lassan bekúszok
a fürdőszobába.
Elfújom a pillanatot.
Megnyomom a tubust,
mint egy gombot.
Újra működök.

Inkább a pokol

Nem vigyáztam!
Megöltél.
Lelkem hajléktalan
szemete kukában.

Ördög keresi!
Isten csak legyint.
Nem kell neki.
Szolgáinak csettint.

-Pezsgőt, kaviárt!
Ja és egy imát!-

Sátáni kacaj repül
szállítógépen felém.
Arcán mosoly ül,
viccet olt belém.

Mondatait betekerem,
s elszívom.
Nagyot nevetek ezen.
Ez az én poklom.

Üres taps-vihar

Taps-vihar tombol.
A színpad üres,
tekintetet rombol.
A közönség örömtől repdes.

Láthatatlanok, s vakok...

Levegő súrlódik
az idő színházában.
Néha megbomlik, s
tatarozva van.

Nincsenek fények.
Megették a sötét lények
premier után.
A gondnok halott.

Veszett forgatókönyv
mászik elő piszkából.
Magában talál papírt.
Örömkönny a taps viharából.

Elküldtelek?

Csak a hátad látom...

Miért mentél el?
Könny marja arcom.
Egyedül kell maradnom.

Osztódom önmagamból.
Nem kell tükör, hisz
kettő van arcomból...

Így is tudok borotválkozni.

Sírásom záporában,
keserűen mosakszom
halálra magam.

Miért mentél el?

játék-pubertás

Megvetem magamat,
mint az ágyamat.
Elterítem mocskomat.
Kirázom a .... lepedőmet.

Felkockázom testemet,
szétszedem lelkemet, s
odaadom gyerekeknek.
Csináljanak rendetlenséget.

Szótagokat olvassanak.
Ha kíváncsiak ne engedjétek,
hogy összerakjanak!
Még újra telepíteném magamat.

Választás

Belecsapok a
politika arcába, s
beleköpök szájába!
Mérget szívok!

Nem kell öltöny,
hogy legyek valaki.
Ti vagytok a szörny.
Nem megyünk választani!

Sok rossz közül, senkire
sem fogok voksolni!
Szívem így örül.
A pokolba indultok lakni!

Parkettán

Parkettán fekszem.
A plafont nézem
hogyan folyik körém
cocain-fehér színe.

Arcomra mosolyt vágok
papírvágó ollóval.
Körmöt lakkozok.
A szavakkal futok.

Telefonom kikapcsolva
szívja a port,
idővel dacolva.
Nem hiányzik hangja.

A parkettán fekszem, s
a plafont nézem.

..................

"Beszart a hűtő!
Jöhet a műtő.
Igazán nem akartam,
de belefagyott a farkam.
Adnék neked örömmel,
de együtt van a sörömmel."


*
(Tonibácsi)

Lehetetlen bejárat

Mellkasomon kilincs,
alatta zár.Nem köldök.
Lábaimon rögzített bilincs,
lelkem útja az ajtó mögött
tekereg.Labirintusban végződik.

Lehetetlen bejárat!
Jelzi nagybetűvel a felirat.
Kinyitom kiszáradt számat, s
porvihar kerekedik nyomban.
Véremmel oltom szomjam.

A kulcslyukon leskelődök.
Csontvázam darabokban hömpölyög
a beérett búzatábla előtt.
Mellette régi, vázas bicikli
könyörög gazdája után.

Mentálisan hívtam egy lakatost,
de félúton feladta és most
ismétlem önmagam árnyékát.
Állok.Meg sem rezdülök.
Mellkasomon kilincs..,

...alatta zár.Nem köldök.

placebo

Szódával iszom
az univerzumot.
Ez igen finom
érzéki lötty.

Csak placebo.
Vágytörés elmében.
Hatásos gyógymód
az élet berkében.

Igyál barátom!

Napilap

Tudásom összegyűröm.
Elásom hátul.
Megmaradt örömöm
pultot támaszt részegen.

Poharam politizál.
A tévé reklámoz.
Csórókám alkoholizál, a
krumplitól izzad a lábam.

Nagy levegő, sóhaj...
Kortyolás, böfögés...
Nincs több óhaj, csak
csörömpölés.

Ájulás és amnézia...

Oh...Én! (irónia)

Köszönöm, hogy
hálás vagyok.
Lényem emlősével
együtt hálok.

Megveregetem vállam,
dicsérő szavakat mondok
fess árnyékomnak.
S még a fingom se büdös.

Köszönöm, hogy
vagyok magamnak.
Köszönöm.

Bocsáss meg

Ablakból nézem, ahogy
elhagy a testem.
Megcsalta lelkem
egy konzerves dobozzal.

Ránk nyitott konzervnyitóval,
s megtámadta tartalmát
pár szelet kenyérrel...
Aztán kitátotta száját.

Így nézek ki hátulról.
Nem tükörből.Távolról.
Ablakom mocskos üvege,
amit utoljára látok.

Bocsáss meg nekem testem!
Nem akartam, hogy így legyen...

Nincs titok

Nincs titok!
Szilárd tények
döntötték meg
hiedelemmel.

Nincs titok!
Ha lenne sem
volna jobb,
se rosszabb.
Fecsegés a mindenről.

Nincs titok!
Elintézte az
ember, hogy már
ez se legyen.
Teszik nevetségesen.

Nincs titok!
Bármi legyen is,
minden nyílt dolog.
Magyarázat, hogy
mennyire hülyék vagyunk.

Nincs titok!

A csend rendje

Elhízott csend
telepedik vékony
hangokra.
Torkuk reszel.
A hangos néma.

Szórólapok hulláma
borítja utcák
derengő lüktetését.
Régiek a házak.
Szívjuk vérét.

Tömegiszony alszik.
Szuszogása hallatszik.
Ringatózik a sejtelem
éjszakák karján.
Ne ébresszük fel!

Őrizzük a csendet.
Pszt......

Ebédszünet

Hallom, ahogy
emészt a világ
állata.Ketrecből
rendel ebédet.

Pupillája eltűnik.
Hátul szeretkezik
egy majommal.
Feltörte magvát.

Eszközhasználat
után mossa kezét.
Megnézi tenyerét.
Jósol...

Dörmög valamit.
Hallom...

Hajnal-tű

Szerződöm a fertőbe.
Kidobott az élet szeretője.
Csipke harisnyáját szagolgatom,
naplóját olvasom.

Befagyott tavon
szeretkezek a halállal.
Nincs hely Nyugaton.
Keletre megyek elvérezni.

Bizarr városok
heroinja leszek.
Hányásomba fulladok meg.
Innen sehová nem megyek.

Globális átalakító

Egy cég megvásárolta
testemet, lelkemet.
Átalakította!

Jó ember voltam.
Szegény, érző lény.
Rosszá változtam.

Üres ténnyé...

Sznob viselkedés
prűd eleganciával
keverve, nem rázva.

Bekerített magába...

Sírom visszafelé
korábbi életem.
Szétosztom mindenem.

Vissza nyerem reményem...

Célállomás: budapest

Utazó lelkek még
a vonaton ülnek.
Nem vettek jegyet.

Elhagyták bérletüket...

Irány a pokol!
Célállomás budapest.
Mindentől távol.

A kalauz rendes...

Paranoid képzeletek
itt valóra válnak.
Gázálarcban menetelnek.

Szmogriadót fújtak.

Túlvilági "porszívó" városa,
pokolnak pokla.
Az új lelkeket szippantja.

Kiszipojozza...

Mindenki elveszik, mielőtt
bárki észrevenné...