Parkettán fekszem.
A plafont nézem
hogyan folyik körém
cocain-fehér színe.
Arcomra mosolyt vágok
papírvágó ollóval.
Körmöt lakkozok.
A szavakkal futok.
Telefonom kikapcsolva
szívja a port,
idővel dacolva.
Nem hiányzik hangja.
A parkettán fekszem, s
a plafont nézem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése