Régi árnyéka elől
menekül a szegény, s
nem mászik ki ebből,
mert nem ismeri a reményt.
A semmiből táplálkozni
olyan, mintha levegőt enne
emberi lelke, amit megfőz, s
Ő maga a díszítése.
Teste lobog a szélben,
ráncos arcába kapaszkodik
az idő erősen.
Beteg lesz és haldoklik.
Meghal.
Számunkra nem létezett, s
létezik ugyan úgy, mint
életében a világunkban.
Az élet van a halál szerepében.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése