Bámulok a cigarettafüst
ablakán át.
Lesem az élet képeit, de
nem látom az emberek arcát,
csak a jelmezeit.
"Hazugságba öltözött,
örök-mozgó bio-gépek."
Nálam nem rohan az idő,
de Ők már szinte meghaltak,
annyira előre futottak.
Én tovább cigarettázom, s
nézem, amit látnom kell...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése