Kiszáradt lelkem kútjában
haldokolnak érzéseim
kiégett pergamen darabjai.
Nincsenek kérdéseim, sem
frappáns válaszaim, csak
a sötétség leple takar.
Tenyeremben elásott arcom
gyászolom, s átváltozok
egy érthetetlen, groteszk ronccsá,
s könnyeim marják át
bőröm minden pólusát.
A halál környékezett meg, s
örökre belém szeretett.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése