Néma minden nesz.
Mozdulatlan őrület
bűvöl, lassan körülvesz.
Utánozza a levegőmet.
Mély téveszmében csoszogok
papucsban, köntösben...
Szinte elmémen robotolok
magányom völgyeiben.
Képek villámlanak szemüregem
kiaknázott bányáiban, s
végig elhitetik velem, hogy
képzeletem szárnyal a valóságban.
Egyedül nézem maszkom
elgyötört dublőrét, s
kitép mindent a gondolatom...
Fáj ez az üres lét.
Átalakult aurám teraszán
halt meg az ember, ki
oktalan okán, önmaga ellen
a legjobb fegyver.
...néma minden nesz.
Hiányzol és kellesz.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése