Megkötözött érzelmek
kiáltoznak a semminek.
A tükör üres tekintettel
szemléli, ami nem kerülhető el.
Az illúziók mindig ugyan azok,
amikor magányos vagyok.
Tudatosan hazudok magamnak, s
elhiszem ezt az agyamnak.
Érthetetlen emberi reakció ez
a bemesélős hallucináció.
A tűnődés fonalából kötöttek.
Megcsináltak és gyötörtek.
...talán én voltam. Magammal...
leláncoltam testem a gondolataimmal...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése