Hullámzó tükörben
látszik a kék ég.
Olyan, mint
amilyet képzelnénk.
A látóhatár messze rejtőzik, s
elfáradt nézni a szemem.
Itt nincs út, csak a
végtelen.
A nap ma utoljára nyújtózik.
Előtte a víz tükrébe mártózik, s
tovább halad éltetni.
Elringatva alszik a nyugalom..,
...mint egy idejétmúlt álom.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Mintha ott lennék... Tetszik a hely... Az óceán is és a blogod is. (Rég jártam már itt, de ma benéztem. Majd jövő héten elolvasom a többit is.)
Megjegyzés küldése