Ismét elindulok előre.
Nem nézek hátra.
Megyek a gazdag legelőre, s
nem gondolok a magányra.
Tejben aprítok majd, mint
a régi ˝nagyok˝.
Most nincsenek még hangok, de
vigyázok, hisz paranoid vagyok.
Zsúfolt város lesz a vízparti rét és
eltaposnak a ˝tehetős˝ óriások.
Mindenem lesz a tét, pedig
szegény vagyok.
("tehetős óriások" : akiknek elment az esze a pénztől...)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése