Meglepődött arcok erőlködnek a
közömbösség érzéketlen tengerén, s
hánykolódnak önmaguk elégedetlenségén, mint
buborékok eső közben a pocsolya tetején.
Ők áttetsző, ismeretlen ismerősök
erőltetett mosollyal, s betanult gesztussal
nyalják lábamat.., térdelve. Éppen úgy, mint
egy gazdag totem előtt imádkozva, áhítatban.
Nekem elfeledett személyek személytelensége.
Kiszögelve táblákra, s kilóra eladva, mint
egy ˝ember˝-turkáló utolsó kiárusítása
nem tudatosult személyekkel.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése