Utcák és emberek
komoran füstölögnek.
Ráncos az arcuk, s
koszos a ruhájuk.
Kopott kabátban
moly szagot terjesztenek, s
vissza fogott sírásban
tömörülnek a gondolat-menetek.
Az utcán emberek
vertek tanyát, s
Magukban füstölögnek,
kergetik az élet álmát
Szem becsukva, tenyérbe
maszk tapadva.
Nem lát, s
hizlalja baját.
Utcák és emberek.
Háborúk, fegyverek, s
remegő kezek az
ég felé merednek
Elfelejtett ima száll...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése