Láthatatlan érzések,
kimondatlan szavak.
Titkos álmok kísértenek.
Remegnek ajkak, s kezek.
Miért nem vagyok jó?!
Miért vagyok rossz?!
Lényem beteg társ, ki
eme világon életképtelen.
Szívemben jégnyárs.
Egyszerű, s bonyolult a szerelem.
Miért nem vagyok jó?!
Miért vagyok rossz?!
Gondolatban megcsalatva
tépek mindent cafatokra, mert
megérdemlem, s akit
nem, az a szerelmem.
Miért nem vagyok jó?!
Miért vagyok rossz?!
Vak, néma, egy
udvariatlan poéta, s
végül minden
cselekedetem elégetem.
Miért nem vagyok jó?!
Miért vagyok rossz?!
Miért?!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése