Hamis mártír

Szétdurran agyam
fedő alatt hamarosan, s
ítélőképességem bizonytalan
jövője némán tátog a
vak világban.

Természetemnél fogva..,
(mert van fogantyúja)
érzem a változatlanságot.
A bizalmatlan, üres mosolyt.
Ezt az egész bábjátékot.

Talán megfőzöm magam, s
osztom hajléktalanoknak
kosztom ízletes adagjait.
Tálalom a koldusoknak, hogy
isten örömét lelje benne.

Vigyorogjon mártír feje...