Egy napon láttam
utcán kerekes
székkel a halált, s
én arra vágytam, hogy
gyógyuljon meg.
Társ kellene neki.
Ezt gondoltam.
Kell rajta segíteni, hisz
nem jár lelkekért bénultan.
Szívesen helyettesíteném.
Lemondanék testemről, s
szívtelenül embert aratnék.
Örömkönnyek hullnának szememből.
Nem zaklatna többé
senki és semmi.
Felemelkednék az élőlények fölé, s
lennék valaki.
Meghirdetném lelkem.
"Boldogan eladom."
Túl lennék életen, s
túl a halálon.
Ezt kívánom...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése