Üres zsebemben kutat
keményre gyötört markom...
A semmit kutatom.
Kalapom a járdán díszeleg, s
nem kell senkinek a pantomimom...
Testem sovány és gyenge,
beesett gyomrom Auswitzre gondol...
S mint egy zord, aszott remete,
olyan testem kinézete...
Már késő megmenteni.
A legkönnyebb úton segítek magamon.
Nincs búcsú, sem gyász..,
csak elhullott test, egy
ismeretlen hely, s haláltánc...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése