Elszállt felettem mindenem, s
mozdulatlanul nézem.
Beleragadtam a térbe.
Megállt a pillanat, s
úgy maradt.
Nincs szükségem levegőre.
Hideg és dermesztő, ahogy
lefagyott az idő, de
nem fázom.
Most így látok, mert
elektronikus vagyok.
Egy túlélő a pillanatban.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése