Mozdulatlanul várlak...
Mindig azt hiszem, hogy
egyedül vagyok...
Nem látlak...
Kísértenek hangok...
Szörföznek a képzeletemen,
ami a legjobb ok, hogy
együtt legyek téveszméim
megvalósulásaival...
Egyszer megölellek,
másszor megölnélek...
Mozdulatlanul várlak...
Szeretlek és gyűlöllek...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése