Nincs körülöttem levegő
mióta elmentél...
Azóta sok a szürke felhő, s
valami a magányomban él...
Nyomasztó csend honol, de
ott belül találkozok Veled,
mert Te vagy a legszebb emlékem.
A szívem tied...
Így telnek a napok, amikben
kicsit mindig meghalok...
Félek.., mire újra találkozunk
nem marad semmi, amit
magamból még adhatok...
Nélküled elfogy a levegő, s
meghalok...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése