Ebben az országban mindenki úgy tesz,
mintha tudná, hogy mit csinál...
Elavult törvényeken csimpaszkodik a
kormány és a maga szája íze szerint alakítja.
A kisember agyát átmossák, s ráakasztják
az elégedettség hazug maszkját...
Undorító helyzet egy nevetségesen szomorú helyen...
Vak polgárok integetnek a szegényeknek, aztán
az egészen mégis átnéznek, s tovább mennek
állítólagos boldogságuk felé...
A közömbösség fintora már az életé...
Így csak lefelé tart az út, amin egyedül,
szomorúan baktatunk, mert a mai
ember széthúzta társadalmunk empatikus köteleit!
Elbuktunk, mint
intelligenciával felruházott élőlények...
Tudjuk ezt, de nem valljuk be....
Ilyenek vagyunk magyarok, kik arcukat
tenyerükbe, vagy homályba temetik.
Itt senkinek nincsenek társai, csak
irigy, buta ellenségei...
(Igen)
Kiábrándultam ebből az országból, s
belőletek is...A magyarokból.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése