Büszkeség nélkül menetel az ember
sóvárogva jobb életért.
Elveszítvén a ráragadt,
elmúlt idők bölcsességét…
Masíroz, mint a barom, s
repül, mint egy kő…
Ki tudja merre repíti a szánalom
eme rohanó világban?!
Csak a levegőt markolja tán,
kemény tenyérrel, üres zsebbel
az idő groteszk múlásán,
büszkeség nélkül ember módján…
Egyszerűen, s szegényen…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése