Néha megölel a vég…
Amikor utolér…, kicsordul
lelkemből a könnyem és
ez a saját, belülről
fakadó énem…
Sírdogál, mint egy
gyermek, amikor
szüleit veszti el
értelmetlen és
a könnyei, élete könyvei…
Néha könnyezek,
mint egy gyermek, s
néha megölel
a vég…
Utoléri életemet…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése