Tükörképem kifejezéstelen
látványa, egy
szánalmas képtelen
felfogás vágánya, amit
ha ismersz teljesen
be tudsz tölteni, s ha
mégsem, úgy
éned nem ismeri.
Szívem gyors lüktetése
gombócot készít torkomban.
A szép szavak zengése
tüzet gyújt arcomban, mint
egy szégyenlős totem
tűzben lobogva látványosan,
kissé elfordulva.
S fejem behúzva nyakamba.
Te is ugyanezt árulod
nekem magadról.
S én megveszem Tőled
Kedvesem, hisz
ellenkező nemű tükörképek
vagyunk szerelmesen.
Egy bizarr tükröződés
a szív mélységeiben…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése