Ön-irányított életbábu
megkövezett lélekkel
harcra kel.
Vér folyik
kezei közül.
Ártatlan sikítás
repül.
Puskapor szúros
szaga lepi a félelmet,
megszorozva a kérdéseket.
Önelégült, kiábrándító
tekintet törődik befelé.
Köd száll szemei elé.
Bilincs a kézen.
Lánc csörren életen, s
kérdés zúdul szűntelen...
Miért?!Miért?!Miért?!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése