Álmodik a fájdalom, s
forgolódik az ártalom...
Szeretkeztek korábban és
most tapintható a nyugalom.
Meghitt órák az ágyon...
Kanapén horkol az ördög,
kezében plüss-lángszóró,s
néha szelíden felköhög.
Az éjszaka nem alszik,
csak kábítóan altat, s
nem válogat...
Mindenki álmot ringat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése