Álmodtam én már
mindenről, s mindig
felébredtem...
Nincs illúzióm istenről,
akit a bajban hiányolnak.
Nem tudom, ki ő...
Önmagamat keresem, s
lehet, már láttam valahol,
de fel nem ismertem...
A belső hang szól és
nem értem mit mondd...
Elnyom a gond, mint égő
csikket a meggyötört kéz.
Kérdem én.
Hová lett az ép ész?!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése