Merengő, üres tekintetű
szemek folynak szomorúságba és
egy borús gondolat-felhő
gázolja el a megélhetést, s
taszítja bizonytalanságba...
Visszhangzó pénztárcává
mutálódó lukas zseb engedi át
a hűvös őszi szelet, és
benne a kéz, mintha a pénzt
utánozná, s nyúlna érte, de
nem tudja kifizetni az életet...
A szem sárgán csillog a
keserűség nyomasztó ízétől, s
egyáltalán nem olyan, mint
a kávé cukor nélkül...
Latolgatott esélyek erkélyén
ül a kilátástalanság zavarodottsága, s
ölni készül az ember legmélyén...
Többé nincs anyagi biztonság, csak
merengő, üres tekintet a szem tükrében...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése