Járom az utam...
Megtisztel az élet és
én mindig mondtam:
-Őrizd magadban a képet.-
Abból tudtam, hogy
hol kezdtem, honnan indultam.
Néha nehéz volt, s elbuktam.
Az égre néztem, s felálltam, a
dolgok elsuhantak mellettem,
mégis ember lettem...
Sírtam, nevettem.
Járom az utam...
Éberen és ájultan
az értelmemet kutattam.
Erdőkben, s mezőkön háltam
kipottyanva a társadalomból és
a tudatomat méregtelenítettem
önszorgalomból.
Járom az utam...
Csak a sajátomat tapostam
önzetlen lázadóként és
ez ma sincsen másként.
Járom az utam.., még
járom az utam...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése