-Töltsd tele a poharam
kedves barátom.
Szomjazom borvirágos züllésre,
a kabátom elhagytam, de
ne hányd a szemere, hogy
ennyit innom nem kéne.
Nem voltam mindig ilyen.
Tudom! Nem áll jól nekem.
Hazudok. Ilyen az életem.
Állatnak képzelem magam,
pedig embernek születtem.
A különbség az, hogy az
állat emberséges, míg az
ember állati nevetséges...
Nem is értem az evolúciót...
Tölts még egyet, hadd aludjak egy jót!-
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése